A gyógyulás első szakaszában gyulladásos jelenségek észlelhetőek. Megfelelő körülmények között porcos szigetek (lágy callus), majd az első hónapokban az egymás közelében lévő törtvégek mineralizációs folyamat keretében egymáshoz rögzülnek. Az így keletkezett callus általában erősebb, mint a törés előtti csont.
Elhúzódó, nehezen gyógyuló csonttöréseknél elkerülhetetlen a rehabilitációs kezelés. Ez gyógytornából, fizioterápiás eljárások alkalmazásából és fürdőterápiából áll.
A szöglettörések elkerülésére húzás (extenzió) szükséges. A csontok biztonságos egymáshoz közeli rögzítéséhez fémeszközök vehetők igénybe (szögek, drótok, lemezek), melyek utólag adott esetben eltávolíthatóak. Az elhúzódó gyógyulás megelőzésére a törött rész nyugalomban tartása elengedhetetlenül szükséges (gipsz, sínezés, stb.).
A gyógyhatású fürdőkúrák jelentősen elősegíthetik a gyógyult csont szilárdságához szükséges callusképződést.
Életkortól és betegségektől függően, adott erőbehatásra a csontok különböző módon és súlyossággal (el)törhetnek. A csonttörések két alaptípusa a zárt- és nyílttörés. A csonttörések gyógyulása/gyógyítása történhetik konzervatív vagy műtéti úton. A törésgyógyulás közvetett formája az ún, callusképződés. Ehhez szükséges a törött rész megfelelő rögzítése, és a környező lágyrészek lehetséges épsége.